Mivel a bátyám apa lesz, az egész családnak segítenie kell neki. Annyira elszánt, hogy mindenki tartozik neki. Igen, elment!
Nekem még nincsenek gyerekeim. Az jó. Magamnak akarok élni és talpra állni. Nem tudom, hogy András miért tette meg ezt a lépést ilyen korán. Nyilvánvalóan nem gondolt a következményekre.
A szüleim gyerekkoromtól kezdve többet követeltek tőlem, mint a bátyámtól, mert én vagyok az idősebb. Tanuljak keményebben, dolgozzak többet, keressek jövedelmezőbb munkát. A bátyám pedig egyik helyről a másikra utazott, és köpködte a szüleimet. András nem akart tanulni vagy dolgozni. Miért is tette volna, ha a szülei megteszik?
Eleinte én segítettem a bátyámnak. Még munkát is próbáltam szerezni Andrásnak a barátommal. De ő nem akart ott dolgozni – az nem egy királyi hely.
Hamarosan szerzett magának munkát valami irodában, ahol nem kell keményen dolgozni, de a fizetés filléres. Megnősült, gyereke született, de a szüleivel maradt.
Két ingyenélő szó szerint elvette az utolsó falat kenyeret a szüleimtől. Apának kellett keresnie egy plusz munkát, mert egyszerűen nem tudtak megélni. És örült, hogy el tudott menni otthonról, mert ott igazi őrültekháza volt.
Hála Istennek, én már egyedül éltem. A nagymamám rám hagyta a lakását. Anyukám próbált célozgatni, hogy Andrásnak nagyobb szüksége van a lakásra, mert neki családja van, de én gyorsan a helyére tettem, és világossá tettem, hogy a bátyámnak semmi köze ehhez az ingatlanhoz. Nem kényszerítettem arra, hogy megnősüljön és családot alapítson. Ő férfi, neki kell döntenie a saját lakhatási és pénzügyi kérdéseiről, nem pedig a szülei nyakán ülni.
Anyám sokáig neheztelt rám. A lelkiismeretem azonban néha gyötört, ezért segítettem nekik anyagilag. Hamarosan azonban észrevette, hogy minden részletemet különböző hülyeségekre költöttem, és bezárta a boltot. A bátyámnak például adhattam néhány ezer forintot, a felesége pedig a pénzből kozmetikumokat és garnélarákot vett magának. Szükséglet, azt mondja? Hadd üljenek meg a vízen és a kenyéren.
Nemrég vettem anyámnak egy modern gőzmopot, és az összes régi rongyot és takarítóeszközt kidobtam, hogy könnyebb legyen neki a takarítás. Így került az ajándékom a bátyámhoz.
Amikor a bátyám bejelentette, hogy hamarosan babát vár, a szüleim zokogtak a boldogságtól. De hogyan lehet boldognak lenni, ha még pelenkára sincs pénzük? A bátyám szinte közvetlenül a szülés előtt tért észhez, és azt mondta nekem:
– A Balatonhoz készültél? Talán elhalaszthatnád az utazást, és segíthetnél nekünk megvenni mindent a babának? Nemrég voltál nyaralni, idén meg tudod oldani a Balaton nélkül is.
Tényleg a Balatonra készültem. Megvettem az utat, megvannak a jegyek, még a bőröndöt is bepakoltam. Ezért nem akartam lemondani semmit. És ha már a bátyám gyereket csinált, akkor gondoskodjon róla ő maga. Valahogy meg kell tervezni az életet, át kell gondolni a dolgokat, nem?
Soha nem döntöttem volna a gyerekvállalás mellett, ha nincs anyagi tartalékom. Természetesen elutasítottam a bátyámat. Amikor anyám megtudta, akkora jelenetet rendezett! Hogyhogy nem segítettem a saját testvéremnek? De mi köze van ennek hozzám? Nem kell a hátamon cipelnem, ő már felnőtt ember.
A szülők nyomják a lelkiismeretüket, és sírnak, hogy a bátyám nem boldogul a pénzem nélkül. Tudod, az unokámnak még babakocsija sem lesz. Az utazásról azonban nem mondok le, olyan régóta vártam erre a pillanatra.
Általában annyira megijedtünk, hogy most nem kommunikálunk a szüleimmel. Nem fogom meggondolni magam – elmegyek nyaralni, pont. Anya és apa meg elhúzhat a fenébe. Nagyon remélem, hogy hamarosan meglátják a fényt.
